Blog
A quiche talán az egyik olyan étel, amely annyiféle képpen készül, ahányféle konyha létezik. Húsosan, édesen, gyümölcsösen, vagy persze klasszikusan, tojásos-tejszínesen. Ez egy ricottás változat zöldségekkel gazdagítva.
Az ízek lágyak és harmonikusak, nem tolakodóak. A paradicsom frissít és könnyít az egyébként zsírszegény ricotta túrón, de nem nyomja le a pisztáciát.
Nem csak szimplán zöldborsós párolt rizsről van szó (általában itthon köretnek tálalva), hanem egy összetett, gazdag risotto tányérról beszélünk!
Senkit ne riasszon el a recept címe, a látszat ellenére egy igazi hedonista, parádés ételt ír le, a hajdina és a müzli kifejezések ellenére.
Giuseppe Scaricamazza 1998-ban költözött Olaszországból Magyarországra: ekkor döbbent rá, itthon mennyire más az olívaolaj íze, mint amihez ő hozzászokott.
Kijelenthetjük, hogy a magyar tésztafőző szokások nem teljesen egyeznek meg az olaszokéval. Vannak dolgok, amikre az olaszok nagyon kényesek, az egyik mindenképpen a tészta helyes főzése, de persze még van egy pár.
A Bruschetta (kiejtése: brusketta) egy klasszikus olasz előétel, és nem igazán lehet megunni! Minden olaj más, minden paradicsom más, mindenki máshogy szereti ízesíteni, sózni, fűszerezni. Nincs szabály, csak a jó alapanyag a lényeg, ahogy Dragomán György is írja!
Nagy, szürke márványasztalon gyúrta mindig össze a tésztát és gyerekkoromban én is segédkeztem abban,hogy jó lisztes legyen a konyha padlója.
Óriási dolog ez! Egy magyar pár aki elszántsággal és főleg kitartással végig csinálta nulláról, felépítve az elsőt, majd a második helyet, kitanulva egy szakmát, és összekovácsolva egy profi csapatot.
Spaghetti, sajt, bors: a cacio e pepe (a carbonara, az amatriciana és a gricia mellett) a nagy római tészták egyike. Három elem, igencsak letisztult képlet, egyszerűnek mégsem nevezhető. A jó alapanyag mellett elengedhetetlen a megfelelő technológia.
