Az olasz tésztafőzés 10+1 aranyszabálya

1. Először is: SOK vizet tegyünk a lábasba. Tényleg sokat. 5-6 liter mindenképpen kell (persze nem egyfőre számítva :) ), mert ha spórolunk a vízzel, akkor nem tudjuk kontrollálni a só arányát, hiszen a kevés víznagyon hamar felforr, utána jelentős mennyiség elpárolog, a só aránya viszont így megduplázódik, ergo=atészta túl sós lesz.

2. Második fontos lépés az előzőhöz kapcsolódik: a megfelelő mennyiségű vizet viszont alaposan megkell sózni. Nagyszemű tengeri sóból egy félmaréknyit is bele kell szórni. Ezt úgy tudnám leginkább leírni,hogy gömbölyíted a tenyered és amennyi az aljába belefér. Vigyázat, a magyar asztali sóból ennélkevesebb kell, hiszen azonos térfogatnál a só alakja miatt az asztali só mennyisége jóval nagyobb! Nincsmese, ezt ki kell tapasztalni. A végeredménynek "tengervíz ízűnek" kell lennie. Az édes tésztákhoz is sózzuka vizet, persze kicsit enyhébb mennyiségben.

3. Még egy pont a sózásról: a vizet a forrás megkezdése UTÁN sózzuk. Egyszerű fizika, a sós vízforráspontja magasabb, később kezd el forrni a sós víz.

4. A tésztát kizárólag lobogó vízbe tesszük bele! Nincs mese, punktum. Ez a legfontosabb része atésztafőzésnek.

5. Mennyi az annyi?
Egy főre 80-100 gramm száraztésztát számoljatok. Gyereknek mehet ennek a 2/3-avagy a fele. A tárolt tészta már nem finom, ezért mindig csak annyit főzzetek, amennyi el is fog fogyni! Aspagettit nehéz lemérni, ezért javaslom, hogy a markotokkal próbáljátok eltalálni, hogy mennyi a ti adagotok.

6. Ne törjétek össze a spagettit!
Nem fér a lábosba? Persze, hogy em, de van egy jó módja: fogd mindkétöklödbe a spagettit függőlegesen a forrásban lévő víz felett és enyhén tekerd meg az egyik kezedet jobbra amásikat balra, így ejtsd a lábasba a tésztát. Legyezőszerűen szétterül. Néhány másodperc után a vízben lévőtésztarész elkezd puhulni, így a finoman kilógó részeket is rá tudod venni, hogy fáradjanak bele a jacuzziba.

7. Felejtsétek el az olajat a vízbe!
Felesleges! Ahogy bedobtátok a tésztát, keverjétek meg, nem fogösszeragadni - feltehetően, ha nem főzitek csirizzé.

8. A következő ökölszabály (ez tényleg az!): a főzési idő! Minden zacskón rajta van. Válasszátok az al
dente időt (ez a középső érték szokott lenni, ha egy Olaszországból származó tésztán csak egy érték van,
akkor az az al dente), zárjátok le a lángot és addigra már legyen előkészítve a szűrő, ne akkor kezdjétek el
keresni a szekrény mélyén! Mondjuk, nem feltétlenül kell hinni a zacskón lévő időnek, ha ismeretlen gyártó
termékét válasszuk, 1-2 perccel korábban érdemes megkóstolni. Elég kettévágni, ha még fehér a közepe,
akkor még nem jó. A spagettinél egyszerű: vágd falhoz, ha odaragadt, akkor már kész van, ha leesik, akkor
még nem :). De vigyázat, mert az al dente és a marhára széfőtt között alig van másfél perc! Ez minden
tésztára igaz!

Még egy fontos gondolat az al dente tésztához:
... ha nem kedvelitek, akkor is jobb áttérni rá, mert az így megfőzött tészta sokkal kevésbé emeli meg a
vércukorszintet. Erre még akkor is érdemes figyelni, ha nem vagytok cukorbetegek (vagy nem tudtok róla,
hogy afelé haladtok - mint sokan manapság).

9. Ha elkészült, akkor villámgyorsan le kell szűrni, aztán irány vissza a lábasba! Csak semmi hideg vízben
való átmosás, az isten szerelmére!

10. Jöhet is a fontos következő lépés: nem hagyjuk a tésztát meztelenül. Minden esetben rá kell önteni az
előkészített szószt és összekeverni. Azonnal tálaljuk! Nem tárolgatjuk, addigra mindenki legyen szíves az
asztalhoz fáradni.

+1 Nem kell minden tésztához sajt! Vannak szószok, amikhez egyáltalán nem illik, mint például a tonhalas
tészta. Az olasz tésztákhoz pedig légy szíves felejtsétek el a trappista sajtot, jó? És a másik mumus: nem
minden szósz való minden tésztához.

Forrás: https://www.nagybetuselet.hu/az-olasz-tesztafozes-101-aranyszabalya/