A rigatoni szó az olasz „rigate” szóból származik, ami azt jelenti, hogy bordázott, barázdált vagy bélelt. A „rigatoncini” ugyanennek a tésztaformának egy kisebb változata, mely méretében jobban hasonlít a pennéhez.
A rigatoni méretében változatos lehet, különböző hosszúságú és átmérőjű, mindenképpen cső alakú tésztafajta. Nagyobbak, mint a penne, sedani és ziti, és néha enyhén íveltek, bár közel sem olyan íveltek, mint pl. a pipe rigate. A rigatonira jellemző, hogy hosszában bordázott, néha spirálisan csavarodva cső körül, mint az elicoidale. A pennétől eltérően a rigatoni végeit nem diagonálisan, hanem egyenesen vágják.
A rigatoni eredetileg Lazio tartományban volt a legnépszerűbb, különösen Rómában, ahol a „la pagliata”, helyi nyelvjárásban „pajata” római étel hagyományos alapja. A rigatoni azonban Dél-Olaszországban is különösen kedvelt tésztaforma lett, leginkább Szicíliában, ahol számos jellegzetes ételhez használják, mint például az „alla Norma” (nevét Bellini „Norma” című operájáról kapta) vagy a „ncaciata alla siciliana” (a Montalbano felügyelőről szóló könyvek és tévésorozatok révén lehet ismert) és az agrigentói „Il Taganu vagy Tagano di Aragona”, amelyet hagyományosan húsvét szombaton készítenek, és húsvét hétfőn fogyasztanak.
Főzési idő: 8 perc
