A taralli története évszázadokra nyúlik vissza, és szorosan összefonódik Dél-Olaszország, különösen Puglia gasztronómiai hagyományaival. A legenda szerint a taralli a 15. században, egy súlyos éhínség idején született meg: egy pugliai édesanya lisztből, olívaolajból, fehérborból és vízből készített egyszerű tésztát, hogy tápláló falatot adjon gyermekeinek. A formázott, rusztikus gyűrűket kemencében megsütötte – így született meg Puglia egyik legismertebb és legkedveltebb különlegessége.
A taralli eredete azonban talán még ennél is régebbi. Régészeti leletek alapján az Olaszország déli részét egykor benépesítő ókori görögök hasonló formájú kenyérgyűrűket ajánlottak fel Démétér és Perszephoné istennőknek. Bár a recept az idők során változott, a taralli jellegzetes formája évezredek óta szinte ugyanaz maradt.
A recept később tovább finomodott: a háziasszonyok rájöttek, hogy a tészta sütés előtti rövid főzése még ropogósabbá teszi a tarallit. Ekkor kerültek bele a ma is kedvelt ízesítők, például az édesköménymag. Minden pugliai vidék kialakította saját változatát – kerek, nyolcas alakú, fűszeres vagy egyszerű –, de egy dolog közös bennük: az autentikus, házias íz.
A taralli sokáig az utazók és zarándokok eledele volt, hiszen tartós, laktató és könnyen szállítható. Az egyszerű paraszti harapnivalóból idővel Olaszország egyik legismertebb sós snackje lett, amelyet ma már világszerte az olasz életérzés szimbólumaként fogyasztanak.
A taralli nem csupán egy ropogós falat – egy darabka pugliai történelem. Minden egyes gyűrű az olasz hagyományokat, a mediterrán életörömöt és a napsütötte Dél-Olaszország ízeit hordozza magában.