A guttiau kenyér a pane carasau még aromásabb és ízletesebb változata, mivel olívaolajjal ízesítik és enyhén sózzák a felületét a második sütés előtt. Maga a név, a "guttiau" a szárd dialektusban "csepegtetett"-et jelent, jelezve, hogy a kenyeret olívaolajjal áztatják. Eredetileg olvasztott disznózsírt csepegtettek a carasau lapjaira, majd sót szórtak a felületre; ma disznózsír helyett olívaolajat használnak, de az illata és íze változatlan! Legfőképpen snackként fogyasztják, de szalámival és sajttal is szokták tálalni.
A pane carasau eredete a nuragikus korba, az i.e. 1900-730 körüli időszakra vezethető vissza, a kenyér maradványait megtalálták a nurághok (hagyományos szardíniai kőépületek) régészeti ásatásai során. Hosszú eltarthatósága miatt (akár egy évig is eláll, ha szárazon tartják), a pane carasau egykor a szardíniai pásztorok alapvető tápláléka volt, amikor felhajtották a nyájat a hegyi legelőkre.
A pane carasau teljes elkészítési folyamatát szárd nyelven Sa Cottának nevezik; a sziget hagyományaiban a Sa Cotta mindig is az együttlét és a közös tevékenység pillanata volt, amelyben sokszor nemcsak a családtagok, hanem a szomszédság is részt vett. A carasau kenyér receptje és elkészítési módja nemzedékről nemzedékre öröklődött egészen napjainkig.
Népszerű olasz elnevezése a carta (da) musica, azaz kotta, mert azt mondják róla, hogy sütés előtt olyan vékony, hogy egy kotta is olvasható rajta keresztül.
A pane carasaut a szardíniai konyha másik klasszikusának, a pane frattaunak az elkészítéséhez is használják, ami egy lasagne stílusú étel. A kenyérlapokat forró vízbe áztatják, majd paradicsomszósszal és pecorino Sardo sajttal rétegzik.
