Az eredetileg Kis-Ázsiából származó babér ma már a Földközi-tenger minden mérsékelt éghajlatú régiójában megtalálható. A Lauraceae családba tartozó növényt ókori idők óta használják az emberek, például Ovidius is megemlíti Átváltozások című művében. Apollón isten szent növénye, a bölcsesség, a halhatatlanság és a dicsőség szimbóluma, az ókori Görögországban a püthói játékok győzteseinek homlokát díszítette. Görög és római mintára a középkorban az uralkodó babérkoszorúval tüntette ki a költőket, ez volt a legmagasabb kitüntetés, amit adhatott, innen ered a koszorús költő kifejezés (ma már többnyire irodalmi szövetségek adományozzák a díjat).
A sötétzöld, ovális, színén fényes levelek egész évben szedhetők, ha a betakarítás tavasszal történik, akkor jótékony tulajdonságaikban gazdagabbak. Frissen használva erős és enyhén kesernyés illat jellemzi őket. Alacsony hőmérsékleten, direkt napfénytől védve szárítják, mert így finomabb a levelek illata, aromájuk intenzívebb és gyantásabb.
A növény a leveleiben (1-3%) és a bogyóiban (1-10%) is gazdag illóolajokban, a babér számos kedvező egészségre gyakorolt hatásáról ismert. Minél fiatalabbak a levelek, annál magasabb a hatóanyag-tartalmuk, illóolajuk pedig geraniolban, terpineolban és eukaliptolban gazdag. Ezeknek az elemeknek köszönhetően a babér lázcsillapító, köptető, emésztést elősegítő, relaxáló és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek hasznosak az ízületi gyulladás és a reuma kezelésére. Emiatt a babérlevél mérsékelt adagolása kiváló általános serkentő a szervezet számára. Néhány csepp babérolaj és egy marék levél a vízbe és már kész is az illatos, revitalizáló fürdő.
